Az élet olyan gyönyörű is lehet

Az ébresztőórám a fény, ami befogódik a ponyván. Néha reggelente nem tudom pontosan, melyik országban ébredek – és pont ezt imádom. Három éve ez a lakóautóm az otthonom, valahol a tenger, a hegyek és a következő meleg hely között. Napközben távmunkában dolgozom (önállóan, rugalmas időbeosztással), este főzök, még egy kört úszom, vagy egyszerűen csak nézem, ahogy a nap eltűnik a vízben. Nem keresek „örökre” szóló társat. Inkább valakit, aki egy kis időre beszáll – kíváncsi, könnyű csomaggal érkező, az új utak előtt nyitott. Ha passzolunk, megyünk tovább. Ha nem, akkor is jól éreztük magunkat. Neked is így hangzik? Akkor írj, hová mennél legközelebb.